Herscht 07769 - mindössze ennyit ír a borítékra feladóként az Angela Merkelnek küldött levelekre a türingiai kisvárosban élő falmosó, mondván, az ügy bizalmas, válasz esetén pedig a postás úgyis megtalálja a név és az irányítószám alapján. Helyben vagyunk és időben: Krasznahorkai László új nagyszabású műve, melyet a szerző elbeszélésnek nevez, napjaink Németországában játszódik, annak is a mélabús keleti felében, amely egyszerre Johann Sebastian Bach műveinek forrásvidéke és a neonáci mozgalmak egyre kevésbé titkos bázisa.
Mind több és több megmagyarázatlan és ijesztő esemény történik a szürke mindennapokban: előbb bizarr graffitik a Bach-kultusz kegyhelyein, eltűnő lakosok, később egy majdnem végzetes piknik és végül egy robbanás után a további katasztrófák már elkerülhetetlenek, elindul a vadászat Türingiában. Erőre kap a bestiális, és megpillanthatjuk az animálist.
Az elmúlt évek rövidebb Krasznahorkai-művei után, melyeket szólószonátákhoz lehet hasonlítani, a Herscht 07769 nagyepikai formája és dinamikája igazi versenymű; Bachnak a regényben is említett Brandenburgi versenyeihez hasonlóan különböző hangszerek szólamaiból áll össze a mű egésze, felkavaró lét-lelet a politikai és ökológiai klímáról.

出于一些据称没啥意思的原因，本书原版要到九月才发，先发了克罗地亚语译本
„Ez a könyv az hommage-jelleg mellett felfogható úgy is, mint hasznos tanácsokat nyújtó brosúra olyanoknak, akik úgy érzik, éppen üldözés alatt állnak.” Az irodalmi mű összművészeti alkotásként is működik: „egy olyan mű, amely három művészet egybehangolásával alakult ki: Max Neumann festményeivel és Miklós Szilveszter zenéjével egészül ki a tizenkilenc fejezetre bomló szöveg” – nyilatkozta Krasznahorkai László a Literának. És hogy működik ez a gyakorlatban? A zene az egyes fejezetek előtt szereplő QR-kóddal olvasás közben letölthető és meghallgatható.
里面可以扫二维码听音乐哦

（就是The Manhattan Project所谈的Spadework for a Palace）
The protagonist and narrator of Krasznahorkai’s latest novel is a New York librarian named Herman Melvill. The missing letter ‘e’ doesn’t stop vultures from continuously pestering him as Melville’s descendent, when he is merely an embittered namesake of the Moby Dick author. Nor does it help that he used to work as a customs officer, similar to the renowned predecessor, and he lives in the same area of Manhattan as the illustrious novelist. As he’s understandably forced to learn more and more about the great Melville, and consequently other geniuses of the time unfamiliar to him, in a feverish monologue he shares his thoughts with us about the metropolis, art and about what he would consider to be a true library, one where the books are illegible and the building is never open: “the ideal library, I don’t know, has 53 million books, and stands there like a treasure no one can touch, because it preserves its own worth by always being able to hold true to its worth, in other words, it’s never available so as to always stay fully available.” The novel’s motto is “reality is not an obstacle.” And it isn’t either; Krasznahorkai’s potent towering sentences are like the skyscrapers built on the Manhattan-island rock: they seem to exist only to conquer the impossible.

一本集大成之作，致敬了早期的黑暗风格
A legendás Sátántangóban megérkezett Irimiás, a regényformát a valóságba átvezető Háború és háború bevezetéseként pedig megjött Ézsaiás. Most újabb nagy Krasznahorkai-hős tűnik fel a láthatáron, báró Wenckheim, a soha nem változó Ígéret beteljesítőjének tekintett ember, aki Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei reményvesztett vidékére, ahol úgy várják, mint a Messiást. Azt mond, amit megérdemlünk, vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő nagybeteg, vagy zseniális megváltó, aki új távlatokat nyitni érkezik? Egy biztos: a kisvárost, mely szülőhelye, s ahol nyugodni fog, olajszállító kamionok lepik el. Közel leszünk a tűzhöz. Krasznahorkai László egész életművét összegző regénye apokalipszis és karnevál, érzékeny szatíra és dráma és tragikus zárlat, melyben mindenki megkapja a magáét: aki nevetni akar, nevethet, aki elérzékenyülni, az elérzékenyül. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is feltűnik: szolnoki lakos, aki - fejben - erősen hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.