作为导演最著名的影片，《红色赞美诗》诗意地叙述了发生在19世纪90年代匈牙利的一次农民起义事件。影片审视了起义的本质，探讨了道德与暴力的问题。影片运用象征性的影象和语言，将红色运用到极致，并以导演特有的风格拍摄，全片仅有28个镜头。影评人认为杨索的叙事风格与芭蕾舞剧中的技巧非常相似。那些采取不抵抗政策的农民只是为了争取基本权利，与当局政权以及后来的军队陷入僵持状态。所有农民在对峙中休战片刻，庆祝自己的节日。之后，他们继续抗争，结果却以悲剧收场。
获奖：1972年戛纳电影节最佳导演奖

影片讲述一个叫伊莱克特拉的女子等待着她的哥哥和那些杀掉国王的人的到来。她的哥哥回来后，杀死了另一个人，伊莱克特拉发誓要报仇，她决定杀掉哥哥，目的是为了他的重生...

导演 Miklos Jancso 的两部匈牙利历史剧的第一章，讲述了匈牙利从世纪之交到第二次世界大战的历史。故事从一个富有地主的儿子 Gyorgy Cserhalmi 的视角展开。第一次世界大战期间，Cserhalmi 在平息一场军队哗变中发挥了重要作用。在意识到自己要为几名应征农民的死亡负责后，Cserhalmi 发誓要在敌对状态结束后成为一名 "人民的人"。他加入了一个共产主义小组，但发现自己与小组格格不入。在整个 20 世纪二三十年代，Cserhalmi 的政治观点几乎完全受其摇摆不定的情绪所左右。影片以 "俄罗斯轮盘 "为主题，与迈克尔-西米诺（Michael Cimino）的《猎鹿人》（The Deer Hunter）中的宿命论贯穿始终。继《匈牙利狂想曲》之后，导演扬克索又推出了《巴巴罗快板》；这两部影片最初是同时发行的，后来作为单独的故事片重新发行。

"A csepűrágónak csak akkor van sikere, csak akkor ismerik el, ha nem az igazat mondja" - kesereg a bolognai színész, Filippo magyar barátjának, az ifjú Guthy Gáspárnak, akit társulatával együtt elkísért abba a magyar főúri udvarba, ahol az Itáliából hazahívott Gáspárt - mint az ősi család utolsó férfitagját - királlyá akarják koronázni. Gáspár számára a hazai környezet nyomasztóan idegen. Egyre értetlenebbül áll a furcsán feltárulkozó dolgok előtt. Nagybátyja, Károly bitorolja apja helyét, akinek haláláról különböző történeteket mondanak el az ifjúnak. Anyját is titokzatosság veszi körül. Nem találkozhat vele, mert súlyos beteg. Ugyanakkor azt suttogják, fiatal nőket áldoztat fel, hogy a vérükben fürödve fiatal és kívánatos maradjon Károly számára. Filippo minduntalan figyelmezteti Gáspárt, ne higgyen a látottaknak és a hallottaknak. Gáspár egyre jobban belegabalyodik az igazság-hazugság szövevényébe, és egyre többet kérdez. Lassan ráébred, miféle zsarnoki mechanizmus áldozata lett...