The preparation, in Hungary, of the assassination in Marseilles of King Alexander of Yugoslavia in 1934.

"A csepűrágónak csak akkor van sikere, csak akkor ismerik el, ha nem az igazat mondja" - kesereg a bolognai színész, Filippo magyar barátjának, az ifjú Guthy Gáspárnak, akit társulatával együtt elkísért abba a magyar főúri udvarba, ahol az Itáliából hazahívott Gáspárt - mint az ősi család utolsó férfitagját - királlyá akarják koronázni. Gáspár számára a hazai környezet nyomasztóan idegen. Egyre értetlenebbül áll a furcsán feltárulkozó dolgok előtt. Nagybátyja, Károly bitorolja apja helyét, akinek haláláról különböző történeteket mondanak el az ifjúnak. Anyját is titokzatosság veszi körül. Nem találkozhat vele, mert súlyos beteg. Ugyanakkor azt suttogják, fiatal nőket áldoztat fel, hogy a vérükben fürödve fiatal és kívánatos maradjon Károly számára. Filippo minduntalan figyelmezteti Gáspárt, ne higgyen a látottaknak és a hallottaknak. Gáspár egyre jobban belegabalyodik az igazság-hazugság szövevényébe, és egyre többet kérdez. Lassan ráébred, miféle zsarnoki mechanizmus áldozata lett...

More than a storyline with a beginning, middle, and end, this tale of a foundry worker who engages a woman -- and fellow worker -- to do housekeeping for him is a tale that holds up the Hungarian social system against the morality of an exploitative male-female relationship. After his wife dies, the rough-cut and intentionally nameless "man" (Jozsef Madaras) eventually coerces the "woman" (Julianna Nyako) into doing his housework for a small remuneration. Everything goes along passably well for awhile, until the man adds in more household responsibility in the form of chickens to raise. Due to extra work at the factory, the woman cannot tend to the chickens as she should and the result is that some of them die. The man is furious, verbally abuses her, and then rapes her. Later, the woman discovers she is pregnant, with dire consequences. Throughout the story, the lack of any real identity for the "man" or "woman," as well as other subtle references to the Hungarian state add a political dimension that gives greater meaning to the story.

In 1950, when a young communist director arrives to take charge of a stud farm near the Hungarian borders, his efforts to draw on the experience of the old hands there meet with little success. Janit Busó is not accepted by the farm workers, who were exiled here and branded as class enemies. Busó tries to gain authority, which is not easy among these proud, resentful people who are skilled in their profession. In his difficult situation, the dubious support he receives from the party does more harm than good.